Hajgumi - Újratöltve

Éééés, igeeeen! Megígértem, hogy lesz folytatás és íme! Addig nem bírtam magammal, míg nem csináltam még néhányat. Kettő egyszerűbbet a lányomnak és egy nagyobbat magamnak - mert a férjem is nehezményezte, hogy a prototípust el kívánom ajándékozni.

Meg vagyok elégedve a hajgumi-testvérekkel! 

Hajgumi

Jaj, de nagyon szerettem volna már készíteni egy ilyet! Annyira szép! És persze megint ajándék.

Csak egy készült, de minden bizonnyal lesz folytatás. A lányom lesújtóan nézett rám, amikor elmondtam, hogy kinek készült.

Régi anyag, új igény

No, igen, ez a kettő találkozott ebben a szoknyában. Még emlékszem rá, amikor anyukám megvette ezt az anyagot. Évekig nézegettem, hogy mit lehetne belőle varrni. Nem régen nekem adta, mert elege lett az anyagok tárolásából. Így hát, újból nézegettem, hogy akkor most nekiállhatok megvarrni: de mit is?!
Aztán jött a lányom, hogy neki pörgős szoknya kell! Olyan, mint Dóri maminak. Hát, elkészítettem annak a kislány-változatát. Milyen jól jött ez az anyag!!

Ballag már...

Nem igen tudtam mással foglalkozni az utóbbi két-három hónapban, csak a ballagó tarisznyákkal. És bár az én fiam még nem ballag, a ballagási tarisznyákat idén is én készítettem. Tavaly nem volt nehéz dolgom, mert csak egy kislány ment iskolába a csoportból. Idén azonban 10 gyerek! De elkészült, megvan mind a tíz tarisznya!

Azért csipkebogyó van rajtuk, mert a csoportnak ez a neve (Csipkebokor csoport).

Remélem jövőre is lesz erőm készíteni! Már arra is gondoltam, hogy már idén el lehetne kezdeni a hímzést, hogy tuti kész legyen.

Újabb szuperhős

Új szuperhőse van Amerikának és a MeKDSZ-nek is: a Zöld Lámpás! A szuper-önkéntesek újabb tagja búcsúzik, ez indokolta az új ereklye készítését. (Azért tettem a kitűző mellé egy-két képet a hősről, mert még nem annyira ismert.)

A kitűző kicsit lányos, de ez azért van, mert lánynak készült. Azért ilyen fura az alakja, mert egy M-betűt idéz, a MeKDSZ után.

Keresztszemes hímzéssel készült és merevítésnek tettem mögé a horgolt részt. Próbáltam találni valami kitűző alapot, de nem igen lehet ilyet kapni. Ezért maradt ez a megoldás. De szerintem illik hozzá.

Viseld egészséggel Kati!

Harisnya rózsák

Szeretem a színes harisnyákat, amik nagyon könnyen fel tudják dobni az ember öltözetét. De, mint minden harisnyának, ezeknek is vége van egyszer: valahol kilyukad és felszalad. De annyira sajnálom kidobni ezeket, hogy mosás után mindig elrakom, hogy majd csak kitalálok valamit az újrahasznosításukra. (Például a nagymamám annak idején lábtörlőket készített az ilyenekből.) Engem a színük arra inspirált, hogy virágokat készítsek belőlük.

Öt rózsát sikerült készítenem az egyik szárából. Engem megvettek! Később csináltam egyet fonalból is, azt rátettem a lányom egyik csatjára. Nagyon szereti!

Tavasziasított szoknya

Ezt a szoknyát egy barátnőmtől kaptam, aki selejtezte a ruhatárából. Pironkodva adta ide, mert volt rajta két szakadt rész, amit csak úgy kutyafuttában varrt össze, nem túl esztétikusan. A tavasz érkeztével kedvet kaptam ehhez a vidám színhez, de a varrás már engem is zavart, úgyhogy kiötlöttem rá ezeket a horgolt virágokat. A száraik takarják el a régi varrásokat.

Nagyon vidám lett!

Szerelemes paprika

Vettem egy pritamin paprikát a változatosság kedvéért. Reggelinél levágtam belőle egy darabot és ez a látvány tárult elém.

Viccesek voltak a gyerekek, mert a szív tetszett nekik, de végül a paprikát meghagyták, mert az ízével nem tudtak kibékülni.

Falfestés

Sok dolgot készítettem már a lakásba. Némelyiket annyira megszoktam, hogy föl sem tűnik, hogy valaha bíbelődtem vele. Például a falakra festett képeim. De most eszméltem és lefényképeztem ezeket.

Ezek a vendégváró manók. A házuk sajnos még nem készült el és azt kérték, hogy ne mutassam meg így. :)

Ezek pedig a gyerekszobát ékesítik:

Természetesen a várban és a kosárban is a gyerekeim vannak.

Ez az a műfaj, ami után nehéz elmagyarázni a gyereknek, hogy a falra nem rajzolunk!

Tavasz váró hangulatban

Ami télen hópehely, az tavasszal lehet virág, csak színes fonalat kell használni. Ezeket még tavaly készítettem hímzőfonalból. Most keményítettem ki, mert a hópelyheknél láttam, mennyire jót tesz ez az ilyen díszeknek.

A barkáktól rögtön tavasz hangulatom lesz! Annyira szeretem!

Egy újabb fülbevaló!

Múltkor elfogyott a drótom és egy kis időre muszáj volt abbahagynom a fülbevaló készítést. De nem hagyhattam annyiban a dolgot! Elmentem a barkács boltba (ahol mindenféle építkezési felszerelést árulnak) és bátran előadtam, hogy nekem 0,6-os vagy 0,8-as drót kellene. (Ezt onnan tudtam, hogy már előre érdeklődtem a drótos barátnőmtől, hogy milyen méretet kell keresni.) Mikor elmondták hol találom, igencsak meglepődtem, hogy viszonylag nagy tekercsekben lehet kapni. Gondoltam kérek két métert. Hát, az nem úgy megy ám! Kilóra adják, úgyhogy az átmérő alapján mondtam meg, hogy mennyit kérek. Szerencsére az eladó nem érdeklődött, hogy vajon mire viszek én ennyicske drótot!
Este, aztán neki is ültem, hogy alkossak valamit.

Jaj, hogy én ezt hogy élveztem elkészíteni!

 

Egykérdés párna

Lassan elmondhatom magamról, hogy a Mekdsz hivatalos kézimunka önkéntese vagyok.
Az Egykérdés rendezvény csodálatos főszervezőjének én készíthettem a meglepetés ajándékot. Az instrukció annyi volt, hogy a honlapon van egy papírrepülő, és egy párnát szeretnének ilyen mintával. Kaptam egy képet, hogy kábé milyen legyen. Arra gondoltam, hogy a rendezvény emblémájával, a kérdőjellel, kiegészítem. Mivel a pólók feketék, ezért feketére csináltam az alapot. Így szerintem jobban kijön a kontraszt.

A kérdőjelet keresztszemessel készítettem.

Egy dolgot sajnálok, hogy a repülő hajtásait jelképező varrást lehetett volna esetleg szürkével, hogy jobban látszódjon. De, ennek ellenére, nagyon tetszik!

... csak a fülbevalót!

Általában nem rakom föl az ajándékokról készült képeket, mert attól tartok, hogy az ünnepeltek meglátják. Rá kellett jönnöm, hogy nem egy tízezres olvasottságú oldalam van és igen valószínűtlen, hogy - néhány kedves barátomon kívül - bárki előtt lelepleződhet így a meglepetés. Szóval, íme a következő ajándékok!

Belelendültem a fülbevalók készítésébe. Nagyon élveztem, de elfogyott a drótom, így egy időre le kell állnom vele. Volt még egy, ami nemezből készült, de mivel nagyon sürgős volt, nem volt időm lefényképezni. De nagyon szép lett! 

MEKDSz Man's

Mivel a két önkéntes munkatárs a szuperhősök világában szeret lubickolni - és az önkéntes munkát is így fogták fel - kézenfekvő ajándéknak tűnt a hős-baba. Az elkészítéséhez pedig egy rátermett, a varrógépet kitűnően ismerő személy kellett. Ez vagyok én! :) (Ez annyiban igaz, hogy nekem van varrógépem és olykor használom is. Ez volt az előnyöm a többiekkel szemben.)

A megrendeléskor annyi volt a kérés, hogy a fején legyen egy MEKDSz-t jelképező M betű. Az elején egy olyan változatot terveztem, aminek mégiscsak a klasszikus módon a mellkasán volt az M. Így nézett volna ki:

Ezt a Tilda macska szabásmintája alapján terveztem. Nagyon jó volt az alakja, mert benne van a szuperhősök mozdulatának dinamikája. A színét a klasszikus kék-piros párosításban gondoltam ki. 

De nem nyerte meg a "megrendelők" tetszését. Így ezek készültek helyette:

A szín, valamint a többiből a kisgatya, kesztyű, csizma elképzelés megmaradt.

Sajnos nem láthattam az átadást, de később találkoztam a tulajdonosaikkal és nagyon örültek a babáknak!

Drótos tót

Tegnap színházba mentünk a férjemmel, ez volt a karácsonyi ajándékunk a sógoromtól. "Kövek a zsebben" c. darabra mentünk, melyben Kálloy-Molnár Péter és Rudolf Péter szerepeltek. Csak jó dolgokat hallottunk róla.  Karácsony óta azon törtem a fejem, hogy mit fogok fölvenni? (Na, igen nőből vagyok!) Egy turkálóban csodaszép feketecsipkés ruhát találtam, amit - férjem engedélyével - megvettem. Utána már csak azon töprengtem, hogy melyik fülbevalóm vagy nyakláncom jó egy fekete ruhához. Egyik sem volt jó, így indulás előtt egy-két órával már azon voltam, hogy készítek gyorsan valamit. Először fekete virágokat horgoltam, de nem lehetett mutatósan rögzíteni a fülbevaló alaphoz, így maradt a drótozás.
A gyöngyöket régen a férjemtől kaptam ajándékba nyakláncként, de igaz, ami igaz, elég csúnyácska volt. A szebb gyöngyöket megtartottam jobb időkre. Milyen jól tettem!
Ez kerekedett ki belőle:

A darab, egyébként, remek volt! Nagyon jól szórakoztunk, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Hálózsák

És, íme! Ugyan karácsonyi ajándéknak készült, de azért még nincs késő egy téli, meleg hálózsákhoz.
Végig "húzózárasat" (ezt most olvastam egy régi könyvben) szerettem volna, de a boltban a leghosszabb csak 75cm-es volt. És, igen, most már látom, hogy ízlésesebb lett volna, ha elöl illeszkedik a minta. Csak hát nem akartam többet varrni a kelleténél, mert akkor még szűkre szabottnak tűnt az idő.  

Közelebbi fotókat nem mutatok, mert - bár nem látszik elsőre - elég kontár munka, és aki ért hozzá, az azonnal észrevenné. Legközelebb keresek valami szabásmintát vagy valakit, aki tud varrni, mert ezt most az előző alapján csináltam és nem mondanám, hogy ugyanolyan lett! De az a fontos, hogy Tirca azóta sem akar nélküle aludni, pedig az előző zsákját állandóan levette. Mi ez, ha nem dicséret!

"I have a dream!"

Persze az is, ami Martin Luther Kingnek, de egy másik is van! A férjem azt mondta, hogy a "menő" bloggereknek jó fényképezőgépeik vannak és ezért olyan jók a fotóik. Nos, nekem is kéne egy jó gép!

Egyelőre beérem azzal, hogy végre találtam a lányomnak két lányos kantáros nadrágot, ami egy csoda! Ő is nagyon örült neki! Felváltva próbálgattuk és mindegyikben ugrándozott. Nagyon aranyos volt!