2011. január 25., kedd

Drótos tót

Tegnap színházba mentünk a férjemmel, ez volt a karácsonyi ajándékunk a sógoromtól. "Kövek a zsebben" c. darabra mentünk, melyben Kálloy-Molnár Péter és Rudolf Péter szerepeltek. Csak jó dolgokat hallottunk róla.  Karácsony óta azon törtem a fejem, hogy mit fogok fölvenni? (Na, igen nőből vagyok!) Egy turkálóban csodaszép feketecsipkés ruhát találtam, amit - férjem engedélyével - megvettem. Utána már csak azon töprengtem, hogy melyik fülbevalóm vagy nyakláncom jó egy fekete ruhához. Egyik sem volt jó, így indulás előtt egy-két órával már azon voltam, hogy készítek gyorsan valamit. Először fekete virágokat horgoltam, de nem lehetett mutatósan rögzíteni a fülbevaló alaphoz, így maradt a drótozás.
A gyöngyöket régen a férjemtől kaptam ajándékba nyakláncként, de igaz, ami igaz, elég csúnyácska volt. A szebb gyöngyöket megtartottam jobb időkre. Milyen jól tettem!
Ez kerekedett ki belőle:


















A darab, egyébként, remek volt! Nagyon jól szórakoztunk, mindenkinek csak ajánlani tudom!

2011. január 19., szerda

Hálózsák

És, íme! Ugyan karácsonyi ajándéknak készült, de azért még nincs késő egy téli, meleg hálózsákhoz.
Végig "húzózárasat" (ezt most olvastam egy régi könyvben) szerettem volna, de a boltban a leghosszabb csak 75cm-es volt. És, igen, most már látom, hogy ízlésesebb lett volna, ha elöl illeszkedik a minta. Csak hát nem akartam többet varrni a kelleténél, mert akkor még szűkre szabottnak tűnt az idő.  



Közelebbi fotókat nem mutatok, mert - bár nem látszik elsőre - elég kontár munka, és aki ért hozzá, az azonnal észrevenné. Legközelebb keresek valami szabásmintát vagy valakit, aki tud varrni, mert ezt most az előző alapján csináltam és nem mondanám, hogy ugyanolyan lett! De az a fontos, hogy Tirca azóta sem akar nélküle aludni, pedig az előző zsákját állandóan levette. Mi ez, ha nem dicséret!

2011. január 13., csütörtök

"I have a dream!"

Persze az is, ami Martin Luther Kingnek, de egy másik is van! A férjem azt mondta, hogy a "menő" bloggereknek jó fényképezőgépeik vannak és ezért olyan jók a fotóik. Nos, nekem is kéne egy jó gép!

Egyelőre beérem azzal, hogy végre találtam a lányomnak két lányos kantáros nadrágot, ami egy csoda! Ő is nagyon örült neki! Felváltva próbálgattuk és mindegyikben ugrándozott. Nagyon aranyos volt!