Én kicsi pónim

Nem tudom, ki hogy van vele, de én álmodoztam arról, hogy ha lesz egy lányom, akkor hogyan fogom öltöztetni, milyen játékokat készítek majd neki, hogyan fésülgetem majd a haját és rendezem különféle csalafinta módon... Folytathatnám, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy az álmaimból nem sok valósult meg. Mert hogy ezek az álmok inkább a kedvenc babámról szólnak, nem a lányomról, aki egy hús-vér kis ember, saját (és elég határozott) akarattal.

A játékok. Nos, én azt képzeltem, hogy majd lesz egy szuper babaháza fából, amiben rendezgetheti a bútorokat, meg a babákat, meg ilyesmik. De neki póni kell. PÓNI!!!! Lehetőleg rózsaszín, csillogós, aminek legyen szárnya is, meg szarva is. Egy afféle PegaKornis. Én, mint a jóízlés védelmezője, letettem a nagy esküt, hogy előkerítem a világ legszebb "pegakornisát". Senki ne gondolja, hogy ez könnyű küldetés! Ilyet nem lehet kapni!

Az volt az én nagy mázlim, hogy találtam egy oldalt, ahol ennek a kis barátságos póninak a leírását megleltem. (Szárnya ugyan nem volt, de az volt a legkisebb gond, azt már rögtönöztem.) Nem volt egyszerű, de minden fáradtságot megért! Nekem nagyon tetszik! Nem sokára kiderül, hogy a "főellenőrasszony" is osztozik-e velem az elragadtatásban. Addig is gyönyörködjetek benne ti is!