Tirca mindent elhagy. Eddig a buszon felejtette egy pár kesztyűjét, egy plüss kacsát és egy pónit (néhány dolgot még időben észrevettünk, így menekült meg pl. a sapkája és egy darabig a fentebb említett kesztyű). A többi dolgot az iskolában hagyja el.
A kesztyű viszont fontos, tehát a szép kék kabátjához az új fonalam adta magát. Arra gondoltam, horgolok neki egy kesztyűt és teszek rá valami madzagot, amit belehúzok a kabát akasztójába - tudjátok a hagyományos lógókesztyűs megoldás.
És persze újra megtörtént, ami mindig. Nem győztem várni, hát a saját fejem szerint elkészítettem a kesztyűt. Ez nem is volna baj, de a másodikra készített egy kicsivel nagyobb lett, így egy csöppet felemás. (Ezért nem írom le a horgolás mintáját.) Persze ettől még nagyon tetszik! Aztán gondoltam egyet és tettem rá valami kis díszítést is. Szerintem aranyos lett.
Nem tudom mennyire látszik, de a kismadár szája felől tekeredik egy kis fonal, ami a virágig tart. Ez egy tavaszköszöntő éneket fütyülő madárka.
Ezt a másik szépséget pedig, karácsonyra készítettem. Kitűző lett a funkciója szerint. (A másik karácsonyi ajándékot, amit horgoltam, sajna már nem tudtam lefényképezni. Levendulát horgoltam, de nem lett annyira jó. Túl vastag lett a virágzat, úgyhogy ezen még dolgozom.)
