Ajándék I.

Íme a búcsú első elkészült darabja.

Egy amerikai lánynak készült. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan tudnék neki valami szép és könnyen szállítható dolgot készíteni, mert valószínű, hogy sokat fog utazgatni. A zászló jó lehetőségnek tűnt, mert nagyon angolszász és könnyen kirakható bárhova egy kicsi szobában is. Ezen kívül a zászlócskák adják a felületet külön minták készítéséhez.

A legutolsóra Tirca azt mondta, hogy ő tudja mit ábrázol, egy tehenet. Azért elárulom, hogy nem tehén, hanem a Bodleian könyvtár jellegzetes kör alapú épülete. Így sikerült.

Mamusz, avagy anya a balek

Megint kaptam egy megrendelést a lányomtól. Kezdem úgy érezni egy "mamusz anya" vagyok, ami jelentését tekintve rokonítható a "papucs férjjel".

Egyszer készítettem nekik mamuszt és az övén volt egy virág. Akkoriban az interneten találtam egy mamusz leírást és lelkesen elkészítettem. Sajnos nem volt praktikus, mert a laminált padlón nagyon csúszott. Aztán kinőtte, elszakadt a fonal a "még rámjön" típusú erőlködésektől, s a mamusz végleg semmivé vált. Most eszébe jutott, hogy neki kellene egy ilyen. Anya viszont már sokkal több mamuszt látott a neten, ezért anya valami újjal rukkolt elő. Gyönyörű új mamuszt készítettem - s bár látom a hibáit -, elégedett vagyok vele. A megrendelő is elégedett volt. Akkor mi a baj - kérdezed. Csak a szokásos: az átadás után 5-10 percig van jelentősége, aztán csak a lomok számát szaporítja. Most vagy az van, hogy a lányom kitapintotta anya gyenge pontját és csak bemond dolgokat - lássuk, anya megbírkózik-e vele -, vagy megszánt és azt mondta, "hadd csinálja nekem meg ezeket, ha ettől boldog". S ezzel a gondolattal kér  újabb és újabb horgolmányokat, amik aztán a szoba különböző sarkaiban végzik dicstelenül, az értő szemek elől elrejtve.