Ki ne emlékezne arra, hogy kislányként voltak olyan hívószavak, amiknek nem lehetett ellenállni: pörgős szoknya, kopogós cipő...
Az én lányomnak is ugyenezek a szavak bírnak varázserővel. Minden napra új ruhát szeretne, s persze minden napra egy új PÖRGŐS ruhát! Gondoltam készítek neki a szülinapjára. Sajnos csak kettő készült el a tervezett négyből, de ez annak is köszönhető, hogy se varrónői végzettségem, se annak megfelelő tudásom nincs. Így elég lassan haladtam az anyagok ruhává varázslásával.
De azt a kettőt most büszkén mutatom be, mert szerintem elég jól sikerültek. Egy blogon láttam egy-két trükköt, s így varázsoltam ezeket:
A hátára ezt a betoldást azért kellett rávarrni, mert kicsi lett (hiába méricskéltem, még nem vagyok hozzá elég rutinos, hogy mennyit kell ráhagyni az anyagra). Aztán a megkötő is azért kellett, mert a két darab illesztése nem lett olyan szép. Viszont - hogy valami jót is mondjak - úgy tudtam összevarrni, hogy nem kellett eldolgoznom az anyagvégeket, mert mindent be lehetett varrni a bélés és a külső rész közé!!! Na ez volt az új trükk, amit most tanultam!
Ez egy jóval egyszerűbb nyári ruhácska. Itt mindössze annyi volt a bajom, hogy az anyag kicsit nyúlós, ezért tartottam tőle, hogy nagyon deformálódik, de végül nem lett olyan vészes.
Most egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz a fogadtatás!
(Egyébként még tartozom egy képpel az angliai 3. ajándékról, majd azt is fölteszem.)
