A "szépruhához"

Ez tavaly készült , de most sikerült képeket készíteni róla, úgyhogy megírom a történetét is.

Ez az én "szépruhám". Nagyon szeretem és az első adandó alkalommal fel is vettem. Akkor meg is írtam, hogy azonnal készíteni kellett hozzá kiegészítőket, de az idő rövidsége miatt nem lett az igazi. Így a legközelebbi alkalomra valami igazán szépet akartam alkotni hozzá. És úgy érzem sikerült is!

A ruha csipke mintájából kiválasztottam egy részletet és drótból elkészítettem, majd a drótot horgolással elfedtem. A ruha színével harmonizáló gyöngyöket is horgoltam rá, hogy még teljesebb legyen az összhang.
Khm, igen, a ruha színe - nem csalás, nem ámítás -, ha akarom lila, ha akarom kék. (Az eredeti színe lila, de a fekete csipkével kékes hatású.) Szóval, rosszul is fényképeztem, meg nem is!

Bevásárló szatyor

Már régóta szerettem volna készíteni magamnak egy bevásárló szatyrot. Sokszor nekifogtam, hogy horgolok egyet, de újra és újra volt valami, ami nem stimmelt. Vagy nem tetszett a fonal akkora felületen vagy nem volt elég belőle.

Aztán nem rég belekezdtem egy színes horgolt szatyorba, de hamar rájöttem, hogy "eszi" a fonalat! Úgyhogy módosítottam a tervet és gondoltam, csak a szatyor feneke lesz, ami megerősíti az alját. Így is sikerült. Mondjuk ennél kicsit tovább akartam horgolni, de így sem lett rossz.

Persze a szokásos hibát újra elkövettem, nem avattam be az anyagot. Úgyhogy ez a remek kis tatyó csak addig néz ki ilyen jól, amíg mosásra nem ítélem!

Az első vágány mellett, kérem, vigyázzanak!

Az első szülinapi parti igen érdekesen alakult. Ha nincs egy óvónői vénával megáldott barátnőm, akkor az egész káoszba fulladt volna és szegény gyerekemen rajta marad a bélyeg, hogy "nálatok borzalmas volt". 

Egy szülinapi bulit - a Family magazinban olvasott Süveges Gergő cikk alapján - fel kell fűzni egy tematikára, hogy ne kelljen folyamatosan motiválni. Ennek jegyében én a vonatok (illetve bármi, ami sínen közlekedik) témáját vettem elő, mert nálunk ez mindennek az alfája és az ómegája. Minden simán ment volna, ha ezek történetesen nem óvodások, hanem kisiskolások. Az óvodásoknak - mint most láthattam - egészen más játékok tetszenek, így ők az első körben kiszálltak a sorversenyből. A végére siralmas hangulat alakult ki! 

És ekkor jött az én megmentő Noémi barátnőm, aki kihúzott a slamasztikából! Egy vérbeli óvónő! Kitalált egy pár egyszerű, rohangálós játékot ÉS a mozdonyos tematikára!! Mi három napig nem tudtunk semmit kitalálni, ő meg három másodperc alatt megoldotta! 

Az egyetlen, amit én találtam ki és sikere lett, az a mozdonyvezető sapka és az indítótárcsa. A nagyobbak csinálták az előbbit, míg a kicsikkel készítettük az utóbbit.