Karácsonyra készülünk 1.

Tudom, hogy ez egy kicsit korainak tűnik, de szépen lassan haladunk afelé. Mivel ideiglenesen tartózkodunk a jelenlegi lakásban, így nem akarok olyasmire költeni, ami hazafelé úgysem fér majd bele a bőröndbe. Maradtak hát a papír díszek. Első körben a háromszög fácskák színezésével foglalatoskodtam. Persze a gyerekek nagy segítséget nyújtottak a színezésben, ennyit nem is bírtam volna!  :)

A második a csillag hajtogatás volt, amibe belevágtam. Kétféle csillag hajtogatást is kipróbáltam. Az egyikhez elég sok papír kell, úgyhogy szerintem nem annyira éri meg, mert a végeredmény nagyon hasonlít az egypapíros megoldáshoz.
Ha ti is szertnétek kipróbálni, a sokpapírosnak itt a leírása, a másiknak meg itt.

Két legyet egy csapásra

Ma két dolgot készítettem, amit már rég ki akartam próbálni!

1. Gyurmát csináltam!!!
Több helyen is olvastam már, hogy házilag is lehet készíteni Play doh minőségű gyurmát. Most kipróbáltam és fantasztikus! Nem igényel több előkészületet, mintha megveszi az ember és kicsomagolja. Nagyon egyszerű! Tudom, hogy ha beírjátok a google-be, akkor azonnal kiadja a lehetőségek között a receptet, de azért leírom én is, hátha kedvet kaptok hozzá.

1 cup liszt
1 cup meleg víz
1 csom. sütőpor (én olyan liszttel csináltam, amiben már benne van és így is jó lett)
1/3 cup só
1 ek olaj

Itt már az alkotás fázisait láthatjátok:

A madár családból kettő készült, mindkettőben voltak szülők, tojások és egy fióka.

Ez az én próbálkozásom: egy mini torta.

Ez egy egér.

2. A másik, amire régóta készülök, csak eddig nem volt érkezésem, az a kiürült fémdobozok újrahasznosítása. A fémdobozok adottak voltak, s most végre találtam egy szuper, kétoldalas dekor papírt hozzá. Matt, nem a fényes fajta, s a mintája is nagyon tetszik!

Képekben:

A hozzávalók:

Elkészültek:



Használatba vétettek:

Karkötők

Elutazásunk kapcsán készültek ezek az ajándék karkötők. Nagyon tetszenek! A gombokkal együtt igazán megjött a kedvem egy (vagy talán kettő) saját elkészítésére is.

A leírást itt találjátok.


(A képek sajnos nem lettek jók, mert telefonnal készültek.)

Babaház

Miután a férjem elolvasta az előző bejegyzésem, nekilátott babaházat készíteni. Nagyon jót készített! Az elején úgy tűnt, hogy nem arat majd sikert a leendő tulajdonosnál, de aztán használatba vette az új pónik számára.
Persze még nincs kész, még sok dolog hiányzik. De az a jó, hogy épp most olvastuk el az Anna, Peti és Gergőből a Maciház c. részt, ahol is elmondják, hogy sokáig készül egy ilyen. Erre hivatkozunk mindig, hogy miért nem tudjuk azonnal kacsalábon forgó palotává varázsolni.

Arra gondolva, hogy be kell rendezni, olyan izgatottság fog el, mint kislány koromban. Már tudom, hogy milyen eszközök és alapanyagok állnak rendelkezésemre, hogy még otthonosabb lehessen ez a kis házikó. A férjem - ezt látva - hozzátette, hogy most végre úgy rendezhetek be egy házat, ahogy én szeretném. Hát, lehet, hogy be kell érnem ezzel.  :)

Ja, és ez lett az "én kicsi pónim" lakása.

Én kicsi pónim

Nem tudom, ki hogy van vele, de én álmodoztam arról, hogy ha lesz egy lányom, akkor hogyan fogom öltöztetni, milyen játékokat készítek majd neki, hogyan fésülgetem majd a haját és rendezem különféle csalafinta módon... Folytathatnám, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy az álmaimból nem sok valósult meg. Mert hogy ezek az álmok inkább a kedvenc babámról szólnak, nem a lányomról, aki egy hús-vér kis ember, saját (és elég határozott) akarattal.

A játékok. Nos, én azt képzeltem, hogy majd lesz egy szuper babaháza fából, amiben rendezgetheti a bútorokat, meg a babákat, meg ilyesmik. De neki póni kell. PÓNI!!!! Lehetőleg rózsaszín, csillogós, aminek legyen szárnya is, meg szarva is. Egy afféle PegaKornis. Én, mint a jóízlés védelmezője, letettem a nagy esküt, hogy előkerítem a világ legszebb "pegakornisát". Senki ne gondolja, hogy ez könnyű küldetés! Ilyet nem lehet kapni!

Az volt az én nagy mázlim, hogy találtam egy oldalt, ahol ennek a kis barátságos póninak a leírását megleltem. (Szárnya ugyan nem volt, de az volt a legkisebb gond, azt már rögtönöztem.) Nem volt egyszerű, de minden fáradtságot megért! Nekem nagyon tetszik! Nem sokára kiderül, hogy a "főellenőrasszony" is osztozik-e velem az elragadtatásban. Addig is gyönyörködjetek benne ti is!

Rovarvilág

Nagy örömömre megkaptam anyukámtól a 100 kötött és horgolt virág c. könyvet! Ki kellett próbálni belőle valamit!

Mivel én nem kötök, csak horgolok, ezért ilyen mintákat kerestem. Az elején az volt az elképzelésem, hogy majd átírom a kötöttet, de gyorsan rájöttem, hogy ezt csak nagy energiabefektetéssel lehet megcsinálni, mert a két technika annyira különbözik.
A lányomnak - természetesen - pillangót készítettem, a fiamnak pedig találtam egy nagyon helyes kis méhecskét. A pillangó egyik szárnyán látszik, hogy valami elcsúszott, de a következőnél majd jobban figyelek.

A könyvvel kapcsolatban annyit, hogy vannak benne hibák (mind nyelvi, mind technikai), ami egy kezdőnek nem segít, de aki korábban már horgolgatott, az gyorsan rájön, hogy hogyan kell módosítani. Ezen kívül nagyon tetszik! És most láttam, hogy egy korábbi kötetben kifejezetten pillangók és egyéb rovarok vannak. Annak a címe: 75 kötött és horgolt pillangó, madár és egyéb apró állatka.

(Linkeket azért nem tettem ki, mert rengeteg cég árulja és egyiket sem szeretném reklámozni.)

"Kövicsiga"

Régen a nagypapám telkén rengeteg kövirózsa volt. Én nem szerettem, mert nem volt színes, csak zöld, amiből volt elég (fű, fa, levelek...). Most Göncruszkán nyaraltunk kedves barátainknál és rengetegféle kövirózsát láttam. Kértem belőle egy keveset.

Ami az ihletet adta:

1.
Korábban egy honlapon (sajnos nem emlékszem melyiken és most sem találtam meg) láttam egy képet, hogy hogyan lehet a kövirózsát esküvőre díszítésként használni. Egy szép kaspóban, gyönggyel a közepén igazán szép asztaldíszként!

2.
Egy másik blogon (sajnos ezt sem tudom melyik volt, mert csak látok dolgokat, aztán egyszer csak bekattan valami - általában jóval később - s utána már hiába keresem, hogy hol is láttam) meg hatalmas tengeri csigaházakat láttam, amiket a veranda fölé akasztottak növényekkel teleültetve.

Nos, e kettő hatott rám, amikor ez megszületett:

A csigaházakat kirándulás közben gyűjtöttem. Különlegesen nagy kincs volt számomra, hogy ilyen szép fehéreket találtam!

Borostyános

A szomszédunk, évente kétszer, megnyírja a borostyánt a kerítésen. Ilyenkor - mint valami éhenkórász eb egy konyha hátsó kijáratánál - én odasomfordálok és kérek néhány lehullott ágat. Ezekből aztán megpróbálok különböző díszeket készíteni a lakásba.

Ez alkalommal az jutott eszembe, hogy kis csokrot csinálok belőle. Dróttal körbekötöttem, aztán a száránál egy szalagot tettem rá és a levelek közt fölvezettem a szalag végeit. Ezután csináltam belőle egy masnit. Egész csinos kis darab lett!

Évzáró

Ismét elérkezett az évzáró az oviban. Idén csak két gyerkőc ballagott el, ezért nem kellett olyan sokat dolgoznom a tarisznyákkal - bár a lányom csoportjában is megkérdezték, hogy nem készítenék-e még kilencet, de arra már nem lett volna időm.
A gond ott kezdődött, hogy nem volt anyag! Volt egy tuti helyem, ahol annak idején beszereztem a tarisznyavászon anyagot, de ott most közölték, hogy az már rég elfogyott! Akkor "honnan, honnan vegyek vásznat" - sírtam a kisvakonddal együtt. Végül az oviban mondták, hogy nekik maradt itt régről ilyesmi anyagból készült postás zsák. Elég durva szövésű volt, de - egy kis változtatással - egész jól kiadta a mintát. (Bár, a képen is látszik, hogy a szövés egyenetlensége miatt, van egy kis eltérés.)

Persze az évzáróval nem csak a tarisznya készítés ideje jött el, hanem annak az ideje is, hogy meglepjük az óvónéniket valamivel. Eddig mindig vettem valami szép cserepes virágot, ügyelve arra, hogy melyik óvónéninek milyen a színvilága. Idén - még most sem értem hogyan - az jutott eszembe, hogy készítek nekik valamit. Eddig csak karácsonyra adtam egy kis, magam készítette apróságot, de most megszállt az ihlet. Az egyik tildás könyvben vannak textilből készíthető virágok és ezeknek álltam neki. Nagyon helyesek lettek! A piros csoportos óvónők kapták a pirosat, a sárgák a sárgát.

A legnagyobb bók az volt, hogy az egyik ballagó (egy kisfiú) másnap is ebben ment oviba!

A "szépruhához"

Ez tavaly készült , de most sikerült képeket készíteni róla, úgyhogy megírom a történetét is.

Ez az én "szépruhám". Nagyon szeretem és az első adandó alkalommal fel is vettem. Akkor meg is írtam, hogy azonnal készíteni kellett hozzá kiegészítőket, de az idő rövidsége miatt nem lett az igazi. Így a legközelebbi alkalomra valami igazán szépet akartam alkotni hozzá. És úgy érzem sikerült is!

A ruha csipke mintájából kiválasztottam egy részletet és drótból elkészítettem, majd a drótot horgolással elfedtem. A ruha színével harmonizáló gyöngyöket is horgoltam rá, hogy még teljesebb legyen az összhang.
Khm, igen, a ruha színe - nem csalás, nem ámítás -, ha akarom lila, ha akarom kék. (Az eredeti színe lila, de a fekete csipkével kékes hatású.) Szóval, rosszul is fényképeztem, meg nem is!

Bevásárló szatyor

Már régóta szerettem volna készíteni magamnak egy bevásárló szatyrot. Sokszor nekifogtam, hogy horgolok egyet, de újra és újra volt valami, ami nem stimmelt. Vagy nem tetszett a fonal akkora felületen vagy nem volt elég belőle.

Aztán nem rég belekezdtem egy színes horgolt szatyorba, de hamar rájöttem, hogy "eszi" a fonalat! Úgyhogy módosítottam a tervet és gondoltam, csak a szatyor feneke lesz, ami megerősíti az alját. Így is sikerült. Mondjuk ennél kicsit tovább akartam horgolni, de így sem lett rossz.

Persze a szokásos hibát újra elkövettem, nem avattam be az anyagot. Úgyhogy ez a remek kis tatyó csak addig néz ki ilyen jól, amíg mosásra nem ítélem!

Az első vágány mellett, kérem, vigyázzanak!

Az első szülinapi parti igen érdekesen alakult. Ha nincs egy óvónői vénával megáldott barátnőm, akkor az egész káoszba fulladt volna és szegény gyerekemen rajta marad a bélyeg, hogy "nálatok borzalmas volt". 

Egy szülinapi bulit - a Family magazinban olvasott Süveges Gergő cikk alapján - fel kell fűzni egy tematikára, hogy ne kelljen folyamatosan motiválni. Ennek jegyében én a vonatok (illetve bármi, ami sínen közlekedik) témáját vettem elő, mert nálunk ez mindennek az alfája és az ómegája. Minden simán ment volna, ha ezek történetesen nem óvodások, hanem kisiskolások. Az óvodásoknak - mint most láthattam - egészen más játékok tetszenek, így ők az első körben kiszálltak a sorversenyből. A végére siralmas hangulat alakult ki! 

És ekkor jött az én megmentő Noémi barátnőm, aki kihúzott a slamasztikából! Egy vérbeli óvónő! Kitalált egy pár egyszerű, rohangálós játékot ÉS a mozdonyos tematikára!! Mi három napig nem tudtunk semmit kitalálni, ő meg három másodperc alatt megoldotta! 

Az egyetlen, amit én találtam ki és sikere lett, az a mozdonyvezető sapka és az indítótárcsa. A nagyobbak csinálták az előbbit, míg a kicsikkel készítettük az utóbbit.