Kettőt gondoltam, három lett belőle

Mikor elkészültem a ruhákkal, úgy éreztem kevés lesz, így belefogtam egy harmadikba, ami jóval egyszerűbbnek ígérkezett az elsőnél. És valóban!

Nagypapám egyik ingét használtam, ami szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy egy jó kis pörgős szoknya lehessen belőle. Csak levágtam az ujjakat és rávarrtam elölre és hátulra egy-egy trapéz alakú anyagot. A vállpántokat az egyik ujjból használtam fel. Szükség esetén alulra is varrhatok még egy csík fodrot, így hosszabbítva meg a használati idejét is.

Új életkor, új jruha

Ki ne emlékezne arra, hogy kislányként voltak olyan hívószavak, amiknek nem lehetett ellenállni: pörgős szoknya, kopogós cipő...

Az én lányomnak is ugyenezek a szavak bírnak varázserővel. Minden napra új ruhát szeretne, s persze minden napra egy új PÖRGŐS ruhát! Gondoltam készítek neki a szülinapjára. Sajnos csak kettő készült el a tervezett négyből, de ez annak is köszönhető, hogy se varrónői végzettségem, se annak megfelelő tudásom nincs. Így elég lassan haladtam az anyagok ruhává varázslásával.

De azt a kettőt most büszkén mutatom be, mert szerintem elég jól sikerültek. Egy blogon láttam egy-két trükköt, s így varázsoltam ezeket:

A hátára ezt a betoldást azért kellett rávarrni, mert kicsi lett (hiába méricskéltem, még nem vagyok hozzá elég rutinos, hogy mennyit kell ráhagyni az anyagra). Aztán a megkötő is azért kellett, mert a két darab illesztése nem lett olyan szép. Viszont - hogy valami jót is mondjak - úgy tudtam összevarrni, hogy nem kellett eldolgoznom az anyagvégeket, mert mindent be lehetett varrni a bélés és a külső rész közé!!! Na ez volt az új trükk, amit most tanultam!

Ez egy jóval egyszerűbb nyári ruhácska. Itt mindössze annyi volt a bajom, hogy az anyag kicsit nyúlós, ezért tartottam tőle, hogy nagyon deformálódik, de végül nem lett olyan vészes. 

Most egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz a fogadtatás!


(Egyébként még tartozom egy képpel az angliai 3. ajándékról, majd azt is fölteszem.)

Ajándék II.

Ez a következő, amit megmutatok, egy angol hölgynek készült, akit nagyon megszerettem. Olyan derű sugárzik belőle, ami magávalragadott. Tizenöt évig éltek a férjéve és a gyerekeikkel Nigériában és ez a tapasztalat mélyen beléjük ivódott. Látható és érezhető, hogy nem hűvös angolok, hanem befogadó, szerető emberek. Az ő lakásukban van az a csütörtöki bibliaóra, amire minden alkalommal igyekeztem elmenni. Jórészt korabeli (40-60) évesek járnak oda, mégis a legfelüdítőbb társaság volt számomra.

Minden bibliaóra elején kávé és tea várt minket, ezért készítettem neki ezt a kis csészét.

Az a fehér bog, ami a "tányérkán" van, nem valami eldolgozatlan szál, hanem a tányér szélén körbefutó fehér díszítőcsík végeiből készült masni (olyan, mint a csésze szélén lévő).

Ajándék I.

Íme a búcsú első elkészült darabja.

Egy amerikai lánynak készült. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan tudnék neki valami szép és könnyen szállítható dolgot készíteni, mert valószínű, hogy sokat fog utazgatni. A zászló jó lehetőségnek tűnt, mert nagyon angolszász és könnyen kirakható bárhova egy kicsi szobában is. Ezen kívül a zászlócskák adják a felületet külön minták készítéséhez.

A legutolsóra Tirca azt mondta, hogy ő tudja mit ábrázol, egy tehenet. Azért elárulom, hogy nem tehén, hanem a Bodleian könyvtár jellegzetes kör alapú épülete. Így sikerült.

Mamusz, avagy anya a balek

Megint kaptam egy megrendelést a lányomtól. Kezdem úgy érezni egy "mamusz anya" vagyok, ami jelentését tekintve rokonítható a "papucs férjjel".

Egyszer készítettem nekik mamuszt és az övén volt egy virág. Akkoriban az interneten találtam egy mamusz leírást és lelkesen elkészítettem. Sajnos nem volt praktikus, mert a laminált padlón nagyon csúszott. Aztán kinőtte, elszakadt a fonal a "még rámjön" típusú erőlködésektől, s a mamusz végleg semmivé vált. Most eszébe jutott, hogy neki kellene egy ilyen. Anya viszont már sokkal több mamuszt látott a neten, ezért anya valami újjal rukkolt elő. Gyönyörű új mamuszt készítettem - s bár látom a hibáit -, elégedett vagyok vele. A megrendelő is elégedett volt. Akkor mi a baj - kérdezed. Csak a szokásos: az átadás után 5-10 percig van jelentősége, aztán csak a lomok számát szaporítja. Most vagy az van, hogy a lányom kitapintotta anya gyenge pontját és csak bemond dolgokat - lássuk, anya megbírkózik-e vele -, vagy megszánt és azt mondta, "hadd csinálja nekem meg ezeket, ha ettől boldog". S ezzel a gondolattal kér  újabb és újabb horgolmányokat, amik aztán a szoba különböző sarkaiban végzik dicstelenül, az értő szemek elől elrejtve.

A koronás fő

Itt, a Korona árnyékában, nem lehet, hogy egy kislány ne érezze át, mit jelent ezt a kivételes ékszert viselni. Tehát megalkottam a következő anya-lánya ízlés ötvözetét: horgolt korona csillogós fonalból!

A szimat-nyulak

Húsvétra mindenképpen szerettem volna készíteni a gyerekeknek valamit. Nem vagyok híve a húsvéti nyúl-mániának, én a bárányokat ideillőbbnek érzem, de ennek ellenére, valahogy nyulakat sikerült horgolni. A csokikeresésben ezek a szimat-nyulak segítettek és jó munkát végeztek! :)

Nem tudom mennyire látható, de a lány nyúlnak még rózsa is van a fején! Az volt az egyetlen bajom az elkészítéskor, hogy nem volt vékony fonalam, s így nem tudtam szépen kidolgozni a fejeket.

Jövőre szeretnék báránykákat készíteni, de nem csak a fejüket, hanem teljesalakosat.

Kis táska

Hiába, ha anya beindul!!!

Rengeteg jó ötletet láttam az interneten, amiket mind szeretnék megvalósítani. Mivel a sapkák sokáig tartottak, így most a gyors sikert kínáló, kisebb darabok foglalkoztatnak. Így született meg ez a kis szütyő. Most minden adott volt: a fonal, a minta, a szalag és a gomb. Így könnyű!
























Hajnal volt, mire végeztem vele, de nem tudtam letenni, míg nincs rajta a szalag és a gomb! Viszont utána ott hagytam az asztalon. Mire reggel felkeltem, már tisztességesen használatba vették. Pontosan erre gondoltam, amikor készült, hogy a női élet kellékeinek megfelelő helye legyen.

Hajpánt

Ez a hajpánt a kikönyörgött nem-kell.

Úgy sejtem, minden anya álmaiban olyan ruhákat ad a lányára, ami az anya gondolataiban a legcukibbá teszi a kislányát. De - mint sok anya tapasztalja - ez csak hónapokig tart, mert egy másfél - két éves kislány már kezd kibontakozni. Ez a helyzet az én lányommal is. Én a natúr színeket szeretem, ő meg a csillogós dolgokat, a rózsasznít és a PÁRDUC MINTÁS dolgokat. Az, hogy én odavagyok a horgolt dolgokért, kevéssé hatja meg. De pár napja azt gondoltam, hogy megvan a két ízlés metszéspontja. Találtunk egy fehér fonalat, amibe egy csillogós szálat is belefontak. Hát, most ebből készülnek a lányos dolgok. Például a hajpánt.

Ahogy nekiálltam a lányom sapkájának - persze önző módon azért, mert nekem megtetszett egy sapka - végig azt hallgatam, hogy neki az nem is kell, mert ő inkább egy hajpántot szeretne. Nos, a hajpántot kétszer is elkészítettem, mert az első nem illett a későbbi virághoz. A lányom többször is rákérdezett, hogy kész van-e már. S most, mikor hordhatná, nem teszi. Egy fénykép erejéig sikerült ráraknom, de utána azonnal levette. Na, ezt magyarázza meg nekem valaki!!!

A háttérben, a képen, az általa rajzolt húsvéti bálna látható. Aki nem tudná, a lányom rendkívül kreatív!

Sapka

Jó rég volt már, hogy az első általam készített sapkákat föltettem a blogra. De most újra belelendültem!

Amikor az első sapkát készítettem a fiamnak, nagyon aggódtam a fogadtatástól. Talán öt éves volt és már tudta, hogy mi tetszik neki és mit nem akar hordani. Nagyon meglepődtem, amikor széles mosollyal a száján fölvette, és akkor is, amikor lekonyuló szájjal vette tudomásul, hogy kinőtte. Azóta kérlelt (!), hogy készítsek neki egy újabbat. Pár hete nekiálltam, mert találtam olyan fonalakat, amiknek a színe szerintem jópofa. Ez lett a - másik blogban beharangozott - birodalmi színekből készült alkotás. A bejegyzést követően kaptam egy-két visszajelzést, hogy elsőre nem volt elég egyértelmű, vajon melyik birodalomra gondolok. Itt sem fejtem ki, mert szerintem a színek magukért beszélnek.

 

A lányomnál más volt a helyzet, mert az első sapkánál még nem volt annyira határozott, mint lett később. Bár már akkor is tudta, hogy mit szeretne, de még nagyobb örömöt jelentett neki maga az öltözés, mint az,
hogy mit vesz fel. A mostani sapkánál nagyon drukkoltam, hogy elnyerje a tetszését, mert ha nem sikerül, akkor öt napi keserves munkám értelmét vesztette volna. Többször kifejezte, hogy neki már "nem is kell, mert annyira sokat kell rá várni", valamint, hogy neki "inkább hajpántot horgoljak", de ezeket még nem vettem kategórikus nem-nek. És megérte a küzdelem!

Ma reggel együtt virítottak az új sapikban!

A következő kedvezményezett én leszek!

Kesztyű

Sajnos a karácsonyi sorozatnak nem lett folytatása, mert nem voltam olyan állapotban. Viszont karácsonyra kaptam egy gombolyagot Mankától és azon nyomban nekiálltam, hogy készítsek belőle valamit.

Tirca mindent elhagy. Eddig a buszon felejtette egy pár kesztyűjét, egy plüss kacsát és egy pónit (néhány dolgot még időben észrevettünk, így menekült meg pl. a sapkája és egy darabig a fentebb említett kesztyű). A többi dolgot az iskolában hagyja el.
A kesztyű viszont fontos, tehát a szép kék kabátjához az új fonalam adta magát. Arra gondoltam, horgolok neki egy kesztyűt és teszek rá valami madzagot, amit belehúzok a kabát akasztójába - tudjátok a hagyományos lógókesztyűs megoldás.
És persze újra megtörtént, ami mindig. Nem győztem várni, hát a saját fejem szerint elkészítettem a kesztyűt. Ez nem is volna baj, de a másodikra készített egy kicsivel nagyobb lett, így egy csöppet felemás. (Ezért nem írom le a horgolás mintáját.) Persze ettől még nagyon tetszik! Aztán gondoltam egyet és tettem rá valami kis díszítést is. Szerintem aranyos lett.

Nem tudom mennyire látszik, de a kismadár szája felől tekeredik egy kis fonal, ami a virágig tart. Ez egy tavaszköszöntő éneket fütyülő madárka.



Ezt a másik szépséget pedig, karácsonyra készítettem. Kitűző lett a funkciója szerint. (A másik karácsonyi ajándékot, amit horgoltam, sajna már nem tudtam lefényképezni. Levendulát horgoltam, de nem lett annyira jó. Túl vastag lett a virágzat, úgyhogy ezen még dolgozom.)