Ajándék II.

Ez a következő, amit megmutatok, egy angol hölgynek készült, akit nagyon megszerettem. Olyan derű sugárzik belőle, ami magávalragadott. Tizenöt évig éltek a férjéve és a gyerekeikkel Nigériában és ez a tapasztalat mélyen beléjük ivódott. Látható és érezhető, hogy nem hűvös angolok, hanem befogadó, szerető emberek. Az ő lakásukban van az a csütörtöki bibliaóra, amire minden alkalommal igyekeztem elmenni. Jórészt korabeli (40-60) évesek járnak oda, mégis a legfelüdítőbb társaság volt számomra.

Minden bibliaóra elején kávé és tea várt minket, ezért készítettem neki ezt a kis csészét.

Az a fehér bog, ami a "tányérkán" van, nem valami eldolgozatlan szál, hanem a tányér szélén körbefutó fehér díszítőcsík végeiből készült masni (olyan, mint a csésze szélén lévő).

Ajándék I.

Íme a búcsú első elkészült darabja.

Egy amerikai lánynak készült. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan tudnék neki valami szép és könnyen szállítható dolgot készíteni, mert valószínű, hogy sokat fog utazgatni. A zászló jó lehetőségnek tűnt, mert nagyon angolszász és könnyen kirakható bárhova egy kicsi szobában is. Ezen kívül a zászlócskák adják a felületet külön minták készítéséhez.

A legutolsóra Tirca azt mondta, hogy ő tudja mit ábrázol, egy tehenet. Azért elárulom, hogy nem tehén, hanem a Bodleian könyvtár jellegzetes kör alapú épülete. Így sikerült.

Mamusz, avagy anya a balek

Megint kaptam egy megrendelést a lányomtól. Kezdem úgy érezni egy "mamusz anya" vagyok, ami jelentését tekintve rokonítható a "papucs férjjel".

Egyszer készítettem nekik mamuszt és az övén volt egy virág. Akkoriban az interneten találtam egy mamusz leírást és lelkesen elkészítettem. Sajnos nem volt praktikus, mert a laminált padlón nagyon csúszott. Aztán kinőtte, elszakadt a fonal a "még rámjön" típusú erőlködésektől, s a mamusz végleg semmivé vált. Most eszébe jutott, hogy neki kellene egy ilyen. Anya viszont már sokkal több mamuszt látott a neten, ezért anya valami újjal rukkolt elő. Gyönyörű új mamuszt készítettem - s bár látom a hibáit -, elégedett vagyok vele. A megrendelő is elégedett volt. Akkor mi a baj - kérdezed. Csak a szokásos: az átadás után 5-10 percig van jelentősége, aztán csak a lomok számát szaporítja. Most vagy az van, hogy a lányom kitapintotta anya gyenge pontját és csak bemond dolgokat - lássuk, anya megbírkózik-e vele -, vagy megszánt és azt mondta, "hadd csinálja nekem meg ezeket, ha ettől boldog". S ezzel a gondolattal kér  újabb és újabb horgolmányokat, amik aztán a szoba különböző sarkaiban végzik dicstelenül, az értő szemek elől elrejtve.

A koronás fő

Itt, a Korona árnyékában, nem lehet, hogy egy kislány ne érezze át, mit jelent ezt a kivételes ékszert viselni. Tehát megalkottam a következő anya-lánya ízlés ötvözetét: horgolt korona csillogós fonalból!

A szimat-nyulak

Húsvétra mindenképpen szerettem volna készíteni a gyerekeknek valamit. Nem vagyok híve a húsvéti nyúl-mániának, én a bárányokat ideillőbbnek érzem, de ennek ellenére, valahogy nyulakat sikerült horgolni. A csokikeresésben ezek a szimat-nyulak segítettek és jó munkát végeztek! :)

Nem tudom mennyire látható, de a lány nyúlnak még rózsa is van a fején! Az volt az egyetlen bajom az elkészítéskor, hogy nem volt vékony fonalam, s így nem tudtam szépen kidolgozni a fejeket.

Jövőre szeretnék báránykákat készíteni, de nem csak a fejüket, hanem teljesalakosat.

Kis táska

Hiába, ha anya beindul!!!

Rengeteg jó ötletet láttam az interneten, amiket mind szeretnék megvalósítani. Mivel a sapkák sokáig tartottak, így most a gyors sikert kínáló, kisebb darabok foglalkoztatnak. Így született meg ez a kis szütyő. Most minden adott volt: a fonal, a minta, a szalag és a gomb. Így könnyű!
























Hajnal volt, mire végeztem vele, de nem tudtam letenni, míg nincs rajta a szalag és a gomb! Viszont utána ott hagytam az asztalon. Mire reggel felkeltem, már tisztességesen használatba vették. Pontosan erre gondoltam, amikor készült, hogy a női élet kellékeinek megfelelő helye legyen.

Hajpánt

Ez a hajpánt a kikönyörgött nem-kell.

Úgy sejtem, minden anya álmaiban olyan ruhákat ad a lányára, ami az anya gondolataiban a legcukibbá teszi a kislányát. De - mint sok anya tapasztalja - ez csak hónapokig tart, mert egy másfél - két éves kislány már kezd kibontakozni. Ez a helyzet az én lányommal is. Én a natúr színeket szeretem, ő meg a csillogós dolgokat, a rózsasznít és a PÁRDUC MINTÁS dolgokat. Az, hogy én odavagyok a horgolt dolgokért, kevéssé hatja meg. De pár napja azt gondoltam, hogy megvan a két ízlés metszéspontja. Találtunk egy fehér fonalat, amibe egy csillogós szálat is belefontak. Hát, most ebből készülnek a lányos dolgok. Például a hajpánt.

Ahogy nekiálltam a lányom sapkájának - persze önző módon azért, mert nekem megtetszett egy sapka - végig azt hallgatam, hogy neki az nem is kell, mert ő inkább egy hajpántot szeretne. Nos, a hajpántot kétszer is elkészítettem, mert az első nem illett a későbbi virághoz. A lányom többször is rákérdezett, hogy kész van-e már. S most, mikor hordhatná, nem teszi. Egy fénykép erejéig sikerült ráraknom, de utána azonnal levette. Na, ezt magyarázza meg nekem valaki!!!

A háttérben, a képen, az általa rajzolt húsvéti bálna látható. Aki nem tudná, a lányom rendkívül kreatív!

Sapka

Jó rég volt már, hogy az első általam készített sapkákat föltettem a blogra. De most újra belelendültem!

Amikor az első sapkát készítettem a fiamnak, nagyon aggódtam a fogadtatástól. Talán öt éves volt és már tudta, hogy mi tetszik neki és mit nem akar hordani. Nagyon meglepődtem, amikor széles mosollyal a száján fölvette, és akkor is, amikor lekonyuló szájjal vette tudomásul, hogy kinőtte. Azóta kérlelt (!), hogy készítsek neki egy újabbat. Pár hete nekiálltam, mert találtam olyan fonalakat, amiknek a színe szerintem jópofa. Ez lett a - másik blogban beharangozott - birodalmi színekből készült alkotás. A bejegyzést követően kaptam egy-két visszajelzést, hogy elsőre nem volt elég egyértelmű, vajon melyik birodalomra gondolok. Itt sem fejtem ki, mert szerintem a színek magukért beszélnek.

 

A lányomnál más volt a helyzet, mert az első sapkánál még nem volt annyira határozott, mint lett később. Bár már akkor is tudta, hogy mit szeretne, de még nagyobb örömöt jelentett neki maga az öltözés, mint az,
hogy mit vesz fel. A mostani sapkánál nagyon drukkoltam, hogy elnyerje a tetszését, mert ha nem sikerül, akkor öt napi keserves munkám értelmét vesztette volna. Többször kifejezte, hogy neki már "nem is kell, mert annyira sokat kell rá várni", valamint, hogy neki "inkább hajpántot horgoljak", de ezeket még nem vettem kategórikus nem-nek. És megérte a küzdelem!

Ma reggel együtt virítottak az új sapikban!

A következő kedvezményezett én leszek!

Kesztyű

Sajnos a karácsonyi sorozatnak nem lett folytatása, mert nem voltam olyan állapotban. Viszont karácsonyra kaptam egy gombolyagot Mankától és azon nyomban nekiálltam, hogy készítsek belőle valamit.

Tirca mindent elhagy. Eddig a buszon felejtette egy pár kesztyűjét, egy plüss kacsát és egy pónit (néhány dolgot még időben észrevettünk, így menekült meg pl. a sapkája és egy darabig a fentebb említett kesztyű). A többi dolgot az iskolában hagyja el.
A kesztyű viszont fontos, tehát a szép kék kabátjához az új fonalam adta magát. Arra gondoltam, horgolok neki egy kesztyűt és teszek rá valami madzagot, amit belehúzok a kabát akasztójába - tudjátok a hagyományos lógókesztyűs megoldás.
És persze újra megtörtént, ami mindig. Nem győztem várni, hát a saját fejem szerint elkészítettem a kesztyűt. Ez nem is volna baj, de a másodikra készített egy kicsivel nagyobb lett, így egy csöppet felemás. (Ezért nem írom le a horgolás mintáját.) Persze ettől még nagyon tetszik! Aztán gondoltam egyet és tettem rá valami kis díszítést is. Szerintem aranyos lett.

Nem tudom mennyire látszik, de a kismadár szája felől tekeredik egy kis fonal, ami a virágig tart. Ez egy tavaszköszöntő éneket fütyülő madárka.



Ezt a másik szépséget pedig, karácsonyra készítettem. Kitűző lett a funkciója szerint. (A másik karácsonyi ajándékot, amit horgoltam, sajna már nem tudtam lefényképezni. Levendulát horgoltam, de nem lett annyira jó. Túl vastag lett a virágzat, úgyhogy ezen még dolgozom.)

Karkötők

Elutazásunk kapcsán készültek ezek az ajándék karkötők. Nagyon tetszenek! A gombokkal együtt igazán megjött a kedvem egy (vagy talán kettő) saját elkészítésére is.

A leírást itt találjátok.


(A képek sajnos nem lettek jók, mert telefonnal készültek.)

Én kicsi pónim

Nem tudom, ki hogy van vele, de én álmodoztam arról, hogy ha lesz egy lányom, akkor hogyan fogom öltöztetni, milyen játékokat készítek majd neki, hogyan fésülgetem majd a haját és rendezem különféle csalafinta módon... Folytathatnám, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy az álmaimból nem sok valósult meg. Mert hogy ezek az álmok inkább a kedvenc babámról szólnak, nem a lányomról, aki egy hús-vér kis ember, saját (és elég határozott) akarattal.

A játékok. Nos, én azt képzeltem, hogy majd lesz egy szuper babaháza fából, amiben rendezgetheti a bútorokat, meg a babákat, meg ilyesmik. De neki póni kell. PÓNI!!!! Lehetőleg rózsaszín, csillogós, aminek legyen szárnya is, meg szarva is. Egy afféle PegaKornis. Én, mint a jóízlés védelmezője, letettem a nagy esküt, hogy előkerítem a világ legszebb "pegakornisát". Senki ne gondolja, hogy ez könnyű küldetés! Ilyet nem lehet kapni!

Az volt az én nagy mázlim, hogy találtam egy oldalt, ahol ennek a kis barátságos póninak a leírását megleltem. (Szárnya ugyan nem volt, de az volt a legkisebb gond, azt már rögtönöztem.) Nem volt egyszerű, de minden fáradtságot megért! Nekem nagyon tetszik! Nem sokára kiderül, hogy a "főellenőrasszony" is osztozik-e velem az elragadtatásban. Addig is gyönyörködjetek benne ti is!

Rovarvilág

Nagy örömömre megkaptam anyukámtól a 100 kötött és horgolt virág c. könyvet! Ki kellett próbálni belőle valamit!

Mivel én nem kötök, csak horgolok, ezért ilyen mintákat kerestem. Az elején az volt az elképzelésem, hogy majd átírom a kötöttet, de gyorsan rájöttem, hogy ezt csak nagy energiabefektetéssel lehet megcsinálni, mert a két technika annyira különbözik.
A lányomnak - természetesen - pillangót készítettem, a fiamnak pedig találtam egy nagyon helyes kis méhecskét. A pillangó egyik szárnyán látszik, hogy valami elcsúszott, de a következőnél majd jobban figyelek.

A könyvvel kapcsolatban annyit, hogy vannak benne hibák (mind nyelvi, mind technikai), ami egy kezdőnek nem segít, de aki korábban már horgolgatott, az gyorsan rájön, hogy hogyan kell módosítani. Ezen kívül nagyon tetszik! És most láttam, hogy egy korábbi kötetben kifejezetten pillangók és egyéb rovarok vannak. Annak a címe: 75 kötött és horgolt pillangó, madár és egyéb apró állatka.

(Linkeket azért nem tettem ki, mert rengeteg cég árulja és egyiket sem szeretném reklámozni.)

A "szépruhához"

Ez tavaly készült , de most sikerült képeket készíteni róla, úgyhogy megírom a történetét is.

Ez az én "szépruhám". Nagyon szeretem és az első adandó alkalommal fel is vettem. Akkor meg is írtam, hogy azonnal készíteni kellett hozzá kiegészítőket, de az idő rövidsége miatt nem lett az igazi. Így a legközelebbi alkalomra valami igazán szépet akartam alkotni hozzá. És úgy érzem sikerült is!

A ruha csipke mintájából kiválasztottam egy részletet és drótból elkészítettem, majd a drótot horgolással elfedtem. A ruha színével harmonizáló gyöngyöket is horgoltam rá, hogy még teljesebb legyen az összhang.
Khm, igen, a ruha színe - nem csalás, nem ámítás -, ha akarom lila, ha akarom kék. (Az eredeti színe lila, de a fekete csipkével kékes hatású.) Szóval, rosszul is fényképeztem, meg nem is!

Bevásárló szatyor

Már régóta szerettem volna készíteni magamnak egy bevásárló szatyrot. Sokszor nekifogtam, hogy horgolok egyet, de újra és újra volt valami, ami nem stimmelt. Vagy nem tetszett a fonal akkora felületen vagy nem volt elég belőle.

Aztán nem rég belekezdtem egy színes horgolt szatyorba, de hamar rájöttem, hogy "eszi" a fonalat! Úgyhogy módosítottam a tervet és gondoltam, csak a szatyor feneke lesz, ami megerősíti az alját. Így is sikerült. Mondjuk ennél kicsit tovább akartam horgolni, de így sem lett rossz.

Persze a szokásos hibát újra elkövettem, nem avattam be az anyagot. Úgyhogy ez a remek kis tatyó csak addig néz ki ilyen jól, amíg mosásra nem ítélem!

Hajgumi - Újratöltve

Éééés, igeeeen! Megígértem, hogy lesz folytatás és íme! Addig nem bírtam magammal, míg nem csináltam még néhányat. Kettő egyszerűbbet a lányomnak és egy nagyobbat magamnak - mert a férjem is nehezményezte, hogy a prototípust el kívánom ajándékozni.

Meg vagyok elégedve a hajgumi-testvérekkel! 

Hajgumi

Jaj, de nagyon szerettem volna már készíteni egy ilyet! Annyira szép! És persze megint ajándék.

Csak egy készült, de minden bizonnyal lesz folytatás. A lányom lesújtóan nézett rám, amikor elmondtam, hogy kinek készült.

Újabb szuperhős

Új szuperhőse van Amerikának és a MeKDSZ-nek is: a Zöld Lámpás! A szuper-önkéntesek újabb tagja búcsúzik, ez indokolta az új ereklye készítését. (Azért tettem a kitűző mellé egy-két képet a hősről, mert még nem annyira ismert.)

A kitűző kicsit lányos, de ez azért van, mert lánynak készült. Azért ilyen fura az alakja, mert egy M-betűt idéz, a MeKDSZ után.

Keresztszemes hímzéssel készült és merevítésnek tettem mögé a horgolt részt. Próbáltam találni valami kitűző alapot, de nem igen lehet ilyet kapni. Ezért maradt ez a megoldás. De szerintem illik hozzá.

Viseld egészséggel Kati!

Harisnya rózsák

Szeretem a színes harisnyákat, amik nagyon könnyen fel tudják dobni az ember öltözetét. De, mint minden harisnyának, ezeknek is vége van egyszer: valahol kilyukad és felszalad. De annyira sajnálom kidobni ezeket, hogy mosás után mindig elrakom, hogy majd csak kitalálok valamit az újrahasznosításukra. (Például a nagymamám annak idején lábtörlőket készített az ilyenekből.) Engem a színük arra inspirált, hogy virágokat készítsek belőlük.

Öt rózsát sikerült készítenem az egyik szárából. Engem megvettek! Később csináltam egyet fonalból is, azt rátettem a lányom egyik csatjára. Nagyon szereti!

Tavasziasított szoknya

Ezt a szoknyát egy barátnőmtől kaptam, aki selejtezte a ruhatárából. Pironkodva adta ide, mert volt rajta két szakadt rész, amit csak úgy kutyafuttában varrt össze, nem túl esztétikusan. A tavasz érkeztével kedvet kaptam ehhez a vidám színhez, de a varrás már engem is zavart, úgyhogy kiötlöttem rá ezeket a horgolt virágokat. A száraik takarják el a régi varrásokat.

Nagyon vidám lett!

Tavasz váró hangulatban

Ami télen hópehely, az tavasszal lehet virág, csak színes fonalat kell használni. Ezeket még tavaly készítettem hímzőfonalból. Most keményítettem ki, mert a hópelyheknél láttam, mennyire jót tesz ez az ilyen díszeknek.

A barkáktól rögtön tavasz hangulatom lesz! Annyira szeretem!