Kettőt gondoltam, három lett belőle

Mikor elkészültem a ruhákkal, úgy éreztem kevés lesz, így belefogtam egy harmadikba, ami jóval egyszerűbbnek ígérkezett az elsőnél. És valóban!

Nagypapám egyik ingét használtam, ami szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy egy jó kis pörgős szoknya lehessen belőle. Csak levágtam az ujjakat és rávarrtam elölre és hátulra egy-egy trapéz alakú anyagot. A vállpántokat az egyik ujjból használtam fel. Szükség esetén alulra is varrhatok még egy csík fodrot, így hosszabbítva meg a használati idejét is.

Új életkor, új jruha

Ki ne emlékezne arra, hogy kislányként voltak olyan hívószavak, amiknek nem lehetett ellenállni: pörgős szoknya, kopogós cipő...

Az én lányomnak is ugyenezek a szavak bírnak varázserővel. Minden napra új ruhát szeretne, s persze minden napra egy új PÖRGŐS ruhát! Gondoltam készítek neki a szülinapjára. Sajnos csak kettő készült el a tervezett négyből, de ez annak is köszönhető, hogy se varrónői végzettségem, se annak megfelelő tudásom nincs. Így elég lassan haladtam az anyagok ruhává varázslásával.

De azt a kettőt most büszkén mutatom be, mert szerintem elég jól sikerültek. Egy blogon láttam egy-két trükköt, s így varázsoltam ezeket:

A hátára ezt a betoldást azért kellett rávarrni, mert kicsi lett (hiába méricskéltem, még nem vagyok hozzá elég rutinos, hogy mennyit kell ráhagyni az anyagra). Aztán a megkötő is azért kellett, mert a két darab illesztése nem lett olyan szép. Viszont - hogy valami jót is mondjak - úgy tudtam összevarrni, hogy nem kellett eldolgoznom az anyagvégeket, mert mindent be lehetett varrni a bélés és a külső rész közé!!! Na ez volt az új trükk, amit most tanultam!

Ez egy jóval egyszerűbb nyári ruhácska. Itt mindössze annyi volt a bajom, hogy az anyag kicsit nyúlós, ezért tartottam tőle, hogy nagyon deformálódik, de végül nem lett olyan vészes. 

Most egy kicsit izgulok, hogy milyen lesz a fogadtatás!


(Egyébként még tartozom egy képpel az angliai 3. ajándékról, majd azt is fölteszem.)

Évzáró

Ismét elérkezett az évzáró az oviban. Idén csak két gyerkőc ballagott el, ezért nem kellett olyan sokat dolgoznom a tarisznyákkal - bár a lányom csoportjában is megkérdezték, hogy nem készítenék-e még kilencet, de arra már nem lett volna időm.
A gond ott kezdődött, hogy nem volt anyag! Volt egy tuti helyem, ahol annak idején beszereztem a tarisznyavászon anyagot, de ott most közölték, hogy az már rég elfogyott! Akkor "honnan, honnan vegyek vásznat" - sírtam a kisvakonddal együtt. Végül az oviban mondták, hogy nekik maradt itt régről ilyesmi anyagból készült postás zsák. Elég durva szövésű volt, de - egy kis változtatással - egész jól kiadta a mintát. (Bár, a képen is látszik, hogy a szövés egyenetlensége miatt, van egy kis eltérés.)

Persze az évzáróval nem csak a tarisznya készítés ideje jött el, hanem annak az ideje is, hogy meglepjük az óvónéniket valamivel. Eddig mindig vettem valami szép cserepes virágot, ügyelve arra, hogy melyik óvónéninek milyen a színvilága. Idén - még most sem értem hogyan - az jutott eszembe, hogy készítek nekik valamit. Eddig csak karácsonyra adtam egy kis, magam készítette apróságot, de most megszállt az ihlet. Az egyik tildás könyvben vannak textilből készíthető virágok és ezeknek álltam neki. Nagyon helyesek lettek! A piros csoportos óvónők kapták a pirosat, a sárgák a sárgát.

A legnagyobb bók az volt, hogy az egyik ballagó (egy kisfiú) másnap is ebben ment oviba!

Bevásárló szatyor

Már régóta szerettem volna készíteni magamnak egy bevásárló szatyrot. Sokszor nekifogtam, hogy horgolok egyet, de újra és újra volt valami, ami nem stimmelt. Vagy nem tetszett a fonal akkora felületen vagy nem volt elég belőle.

Aztán nem rég belekezdtem egy színes horgolt szatyorba, de hamar rájöttem, hogy "eszi" a fonalat! Úgyhogy módosítottam a tervet és gondoltam, csak a szatyor feneke lesz, ami megerősíti az alját. Így is sikerült. Mondjuk ennél kicsit tovább akartam horgolni, de így sem lett rossz.

Persze a szokásos hibát újra elkövettem, nem avattam be az anyagot. Úgyhogy ez a remek kis tatyó csak addig néz ki ilyen jól, amíg mosásra nem ítélem!

Régi anyag, új igény

No, igen, ez a kettő találkozott ebben a szoknyában. Még emlékszem rá, amikor anyukám megvette ezt az anyagot. Évekig nézegettem, hogy mit lehetne belőle varrni. Nem régen nekem adta, mert elege lett az anyagok tárolásából. Így hát, újból nézegettem, hogy akkor most nekiállhatok megvarrni: de mit is?!
Aztán jött a lányom, hogy neki pörgős szoknya kell! Olyan, mint Dóri maminak. Hát, elkészítettem annak a kislány-változatát. Milyen jól jött ez az anyag!!

MEKDSz Man's

Mivel a két önkéntes munkatárs a szuperhősök világában szeret lubickolni - és az önkéntes munkát is így fogták fel - kézenfekvő ajándéknak tűnt a hős-baba. Az elkészítéséhez pedig egy rátermett, a varrógépet kitűnően ismerő személy kellett. Ez vagyok én! :) (Ez annyiban igaz, hogy nekem van varrógépem és olykor használom is. Ez volt az előnyöm a többiekkel szemben.)

A megrendeléskor annyi volt a kérés, hogy a fején legyen egy MEKDSz-t jelképező M betű. Az elején egy olyan változatot terveztem, aminek mégiscsak a klasszikus módon a mellkasán volt az M. Így nézett volna ki:

Ezt a Tilda macska szabásmintája alapján terveztem. Nagyon jó volt az alakja, mert benne van a szuperhősök mozdulatának dinamikája. A színét a klasszikus kék-piros párosításban gondoltam ki. 

De nem nyerte meg a "megrendelők" tetszését. Így ezek készültek helyette:

A szín, valamint a többiből a kisgatya, kesztyű, csizma elképzelés megmaradt.

Sajnos nem láthattam az átadást, de később találkoztam a tulajdonosaikkal és nagyon örültek a babáknak!

Hálózsák

És, íme! Ugyan karácsonyi ajándéknak készült, de azért még nincs késő egy téli, meleg hálózsákhoz.
Végig "húzózárasat" (ezt most olvastam egy régi könyvben) szerettem volna, de a boltban a leghosszabb csak 75cm-es volt. És, igen, most már látom, hogy ízlésesebb lett volna, ha elöl illeszkedik a minta. Csak hát nem akartam többet varrni a kelleténél, mert akkor még szűkre szabottnak tűnt az idő.  

Közelebbi fotókat nem mutatok, mert - bár nem látszik elsőre - elég kontár munka, és aki ért hozzá, az azonnal észrevenné. Legközelebb keresek valami szabásmintát vagy valakit, aki tud varrni, mert ezt most az előző alapján csináltam és nem mondanám, hogy ugyanolyan lett! De az a fontos, hogy Tirca azóta sem akar nélküle aludni, pedig az előző zsákját állandóan levette. Mi ez, ha nem dicséret!

Újrahasznosított ingek

  Ezeket az ingeket az egyik sógorom ki akarta dobni. Nekem annyira megtetszett az anyag, hogy inkább elkértem tőle. Ezek készültek belőle, a legoptimálisabban felhasználva minden részét.

  A fölső képen az ablakba készített huzatfogóim látszanak, míg alul a maradékokból készített, kipárnázott fafogasok (a férjem szerint vállfák) vannak. Nagyon megszerettem ezeket a fogasokat, csak sajnos nem túl strapabírók, mert csak úgy rátekertem az anyagot, nem varrtam. Emiatt inkább csak díszként szolgálnak. Helyet ugyan még nem találtam nekik, de ez már csak részlet kérdés! :)

Falra akasztható tároló

Azt nem tudom, hogy hogyan kell csinálni ezeket a zsebeket hivatalosan, deígy magunk között is jól sikerült! (Bár az anyag vastagsága miatt helyenként meggyűlt vele a bajom.)

 

Adventi naptár

Minden reggel kis harc, hogy a reggelit megegyék, amióta ez a falon van. 24 ok, hogy ne érdekelje őket a párizsis kenyér. Tirca csak annyit mond: "Anyja, számot!" Barnabás nem alkudozik, inkább letolja a kenyérhéjat is. Persze csak akkor, ha elfogyott az a bizonyos reggeli.

Hálózsákot mindenkinek!

Nekiláttam a hálózsákoknak. Frízt (flízt - hallottam már így is) használok bélésnek. De úgy is a Thomas-os famozdonynak fognak jobban örülni...

Pipere-táska pik-pak.

Kis pipere-táska karácsonyra. Meglepően gyorsan elkészültem vele. Itt is élveztem, hogy sikerült a varrásokat eltűntetnem. A bélést úgy oldottam meg, hogy a külső hímzett virágokat megfelelő színű filctollal fehér anyagra rajzoltam, és azt varrtam belülre. Egy kis finomsággal ki is tömtem, és úgy csomagoltam el.

A képen felbukkan a jó öreg Pannóniám. Vettünk egy modern Singert, de csak csévélésre használom. A nagymamám régi szerkezete szebben és megbízhatóbban varr.

Nyári ruha hercegnőknek

Az ő neve Tirca. Ahogy öntudatra ébredt, rögtön a ruha és az öltözködés lett a mindene. Egész pici kora óta kipakolja a ruhásszekrényt, magára aggatja, amit talál és boldogan illegetve magát jár-kel a lakásban. Valószínűleg másnak is ismerős ez. Gondoltam, készítek neki egy nyári ruhát. Szabtam-varrtam. Íme.

Puha falú tárolók

Egy újabb nászajándék. Egy barátnőmnek varrtam, aki nagyon szereti a zöld színt. Nagy örömömre nem csak neki tetszett, még a férje is megdicsérte!

Elkészítése előtt sokáig gondolkodtam, hogy milyen trükköt használnak a "nagyok" (a paper-and-string oldalon láttam meg és nagyon megtetszett). Szerettem volna én is úgy megvarrni ezeket a tárolókat, hogy a varrás ne látszódjék. Megvan a titok! Filcből készült és rögtön beleszerettem, mert nem kell attól tartanom, hogy szétfeslik, ha nem vagyok elég óvatos.

Az ilyenekkel mindig az a baj, hogy legszívesebben itthonra is készítenék, de erre még sosem tudtam rávenni magam.

Hasznos mozdony háton

Ezt a kis hátitáskát a fiamnak készítettem, mert ugye nálunk is Thomas a hős Sam a tűzoltó mellett. Egy falvédőt is készítettem, aminek képét még felteszem. Sajnos ezt a fotót telefonnal csináltam, ezért nem túl jó.

Tilda nyuszik készülnek

Ezt a tilda nyuszi párt egy esküvőre készítettem, nyúl-vőlegény és nyúl-menyasszony gyanánt. Amire igazán büszke vagyok, az a sapkájuk. Sokáig gondolkodtam, hogyan tudnám kialakítani ezt az alakot. Végül rombuszt kellett kivágnom.