Sapka

Jó rég volt már, hogy az első általam készített sapkákat föltettem a blogra. De most újra belelendültem!

Amikor az első sapkát készítettem a fiamnak, nagyon aggódtam a fogadtatástól. Talán öt éves volt és már tudta, hogy mi tetszik neki és mit nem akar hordani. Nagyon meglepődtem, amikor széles mosollyal a száján fölvette, és akkor is, amikor lekonyuló szájjal vette tudomásul, hogy kinőtte. Azóta kérlelt (!), hogy készítsek neki egy újabbat. Pár hete nekiálltam, mert találtam olyan fonalakat, amiknek a színe szerintem jópofa. Ez lett a - másik blogban beharangozott - birodalmi színekből készült alkotás. A bejegyzést követően kaptam egy-két visszajelzést, hogy elsőre nem volt elég egyértelmű, vajon melyik birodalomra gondolok. Itt sem fejtem ki, mert szerintem a színek magukért beszélnek.

 

A lányomnál más volt a helyzet, mert az első sapkánál még nem volt annyira határozott, mint lett később. Bár már akkor is tudta, hogy mit szeretne, de még nagyobb örömöt jelentett neki maga az öltözés, mint az,
hogy mit vesz fel. A mostani sapkánál nagyon drukkoltam, hogy elnyerje a tetszését, mert ha nem sikerül, akkor öt napi keserves munkám értelmét vesztette volna. Többször kifejezte, hogy neki már "nem is kell, mert annyira sokat kell rá várni", valamint, hogy neki "inkább hajpántot horgoljak", de ezeket még nem vettem kategórikus nem-nek. És megérte a küzdelem!

Ma reggel együtt virítottak az új sapikban!

A következő kedvezményezett én leszek!

Kesztyű

Sajnos a karácsonyi sorozatnak nem lett folytatása, mert nem voltam olyan állapotban. Viszont karácsonyra kaptam egy gombolyagot Mankától és azon nyomban nekiálltam, hogy készítsek belőle valamit.

Tirca mindent elhagy. Eddig a buszon felejtette egy pár kesztyűjét, egy plüss kacsát és egy pónit (néhány dolgot még időben észrevettünk, így menekült meg pl. a sapkája és egy darabig a fentebb említett kesztyű). A többi dolgot az iskolában hagyja el.
A kesztyű viszont fontos, tehát a szép kék kabátjához az új fonalam adta magát. Arra gondoltam, horgolok neki egy kesztyűt és teszek rá valami madzagot, amit belehúzok a kabát akasztójába - tudjátok a hagyományos lógókesztyűs megoldás.
És persze újra megtörtént, ami mindig. Nem győztem várni, hát a saját fejem szerint elkészítettem a kesztyűt. Ez nem is volna baj, de a másodikra készített egy kicsivel nagyobb lett, így egy csöppet felemás. (Ezért nem írom le a horgolás mintáját.) Persze ettől még nagyon tetszik! Aztán gondoltam egyet és tettem rá valami kis díszítést is. Szerintem aranyos lett.

Nem tudom mennyire látszik, de a kismadár szája felől tekeredik egy kis fonal, ami a virágig tart. Ez egy tavaszköszöntő éneket fütyülő madárka.



Ezt a másik szépséget pedig, karácsonyra készítettem. Kitűző lett a funkciója szerint. (A másik karácsonyi ajándékot, amit horgoltam, sajna már nem tudtam lefényképezni. Levendulát horgoltam, de nem lett annyira jó. Túl vastag lett a virágzat, úgyhogy ezen még dolgozom.)

Karácsonyra készülünk 1.

Tudom, hogy ez egy kicsit korainak tűnik, de szépen lassan haladunk afelé. Mivel ideiglenesen tartózkodunk a jelenlegi lakásban, így nem akarok olyasmire költeni, ami hazafelé úgysem fér majd bele a bőröndbe. Maradtak hát a papír díszek. Első körben a háromszög fácskák színezésével foglalatoskodtam. Persze a gyerekek nagy segítséget nyújtottak a színezésben, ennyit nem is bírtam volna!  :)

A második a csillag hajtogatás volt, amibe belevágtam. Kétféle csillag hajtogatást is kipróbáltam. Az egyikhez elég sok papír kell, úgyhogy szerintem nem annyira éri meg, mert a végeredmény nagyon hasonlít az egypapíros megoldáshoz.
Ha ti is szertnétek kipróbálni, a sokpapírosnak itt a leírása, a másiknak meg itt.

Két legyet egy csapásra

Ma két dolgot készítettem, amit már rég ki akartam próbálni!

1. Gyurmát csináltam!!!
Több helyen is olvastam már, hogy házilag is lehet készíteni Play doh minőségű gyurmát. Most kipróbáltam és fantasztikus! Nem igényel több előkészületet, mintha megveszi az ember és kicsomagolja. Nagyon egyszerű! Tudom, hogy ha beírjátok a google-be, akkor azonnal kiadja a lehetőségek között a receptet, de azért leírom én is, hátha kedvet kaptok hozzá.

1 cup liszt
1 cup meleg víz
1 csom. sütőpor (én olyan liszttel csináltam, amiben már benne van és így is jó lett)
1/3 cup só
1 ek olaj

Itt már az alkotás fázisait láthatjátok:

A madár családból kettő készült, mindkettőben voltak szülők, tojások és egy fióka.

Ez az én próbálkozásom: egy mini torta.

Ez egy egér.

2. A másik, amire régóta készülök, csak eddig nem volt érkezésem, az a kiürült fémdobozok újrahasznosítása. A fémdobozok adottak voltak, s most végre találtam egy szuper, kétoldalas dekor papírt hozzá. Matt, nem a fényes fajta, s a mintája is nagyon tetszik!

Képekben:

A hozzávalók:

Elkészültek:



Használatba vétettek:

Karkötők

Elutazásunk kapcsán készültek ezek az ajándék karkötők. Nagyon tetszenek! A gombokkal együtt igazán megjött a kedvem egy (vagy talán kettő) saját elkészítésére is.

A leírást itt találjátok.


(A képek sajnos nem lettek jók, mert telefonnal készültek.)

Babaház

Miután a férjem elolvasta az előző bejegyzésem, nekilátott babaházat készíteni. Nagyon jót készített! Az elején úgy tűnt, hogy nem arat majd sikert a leendő tulajdonosnál, de aztán használatba vette az új pónik számára.
Persze még nincs kész, még sok dolog hiányzik. De az a jó, hogy épp most olvastuk el az Anna, Peti és Gergőből a Maciház c. részt, ahol is elmondják, hogy sokáig készül egy ilyen. Erre hivatkozunk mindig, hogy miért nem tudjuk azonnal kacsalábon forgó palotává varázsolni.

Arra gondolva, hogy be kell rendezni, olyan izgatottság fog el, mint kislány koromban. Már tudom, hogy milyen eszközök és alapanyagok állnak rendelkezésemre, hogy még otthonosabb lehessen ez a kis házikó. A férjem - ezt látva - hozzátette, hogy most végre úgy rendezhetek be egy házat, ahogy én szeretném. Hát, lehet, hogy be kell érnem ezzel.  :)

Ja, és ez lett az "én kicsi pónim" lakása.

Én kicsi pónim

Nem tudom, ki hogy van vele, de én álmodoztam arról, hogy ha lesz egy lányom, akkor hogyan fogom öltöztetni, milyen játékokat készítek majd neki, hogyan fésülgetem majd a haját és rendezem különféle csalafinta módon... Folytathatnám, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy az álmaimból nem sok valósult meg. Mert hogy ezek az álmok inkább a kedvenc babámról szólnak, nem a lányomról, aki egy hús-vér kis ember, saját (és elég határozott) akarattal.

A játékok. Nos, én azt képzeltem, hogy majd lesz egy szuper babaháza fából, amiben rendezgetheti a bútorokat, meg a babákat, meg ilyesmik. De neki póni kell. PÓNI!!!! Lehetőleg rózsaszín, csillogós, aminek legyen szárnya is, meg szarva is. Egy afféle PegaKornis. Én, mint a jóízlés védelmezője, letettem a nagy esküt, hogy előkerítem a világ legszebb "pegakornisát". Senki ne gondolja, hogy ez könnyű küldetés! Ilyet nem lehet kapni!

Az volt az én nagy mázlim, hogy találtam egy oldalt, ahol ennek a kis barátságos póninak a leírását megleltem. (Szárnya ugyan nem volt, de az volt a legkisebb gond, azt már rögtönöztem.) Nem volt egyszerű, de minden fáradtságot megért! Nekem nagyon tetszik! Nem sokára kiderül, hogy a "főellenőrasszony" is osztozik-e velem az elragadtatásban. Addig is gyönyörködjetek benne ti is!