A szomszédunkban lakik egy kézimunkázó idős néni. Mivel sajnos romlik a látása nekem adogatta a régi fonalait. Nekiláttam, hogy hasznosítsam. Gondoltam veszek hozzá egy-két szép színű fonalat, de látva az árakat inkább a régieket próbáltam újraértelmezni. Ezek születtek belőle.
A másik munka ez a poncsó/mellény darab, amit egy oviban felejtett bolti darab alapján készítettem. Kölcsönkértem az óvó néniktől arra az időre, míg lemásolom. Nagyon nehéz volt elkészíteni, mert egy olyan horgolási technikával készült, amit előtte nem láttam még, úgyhogy kitaláltam valami hasonlót. Aztán később találtam egy újságban egy leírást erről a technikáról, de persze mikor már elkészült.
Sajnos a csíkozását elrontottam az elején. Később már jobban figyeltem rá. Nagyon helyes benne Tirca!
2010. december 28., kedd
Rókáné komámasszony fülönfüggői
Nem tudom ki emlékszik erre a mesére, mert több változatban is él. A húgomnak például a nyuszi csengettyűje címmel futott a történet, amikor a bokor nem akarja visszaadni a ráakadt fülönfüggőt/csengettyűt.
Hogy ez hogy jön ide? Hát, a fülönfüggők miatt. A nemezzel való ismerkedésem első darabja ez a fülbevaló.
Egy barátnőm (http://veranasfa.blogspot.com/) gyönyörű ékszereket készít drótból és gyöngyből, amiből nekem is van egy szép darab. Gondoltam, ha már gyúrtam egy nemezgolyót, akkor kéne belőle készíteni valamit, mondjuk egy fülbevalót. Így a drótozással készült ékszerek világában is kipróbáltam magam - no, nem jutottam messze! Ebből a típusból készült még egy pár (egy lila, amit az egyik barátnőmnek adtam) és készült két "igazi" drótos. Az egyik a sógornőmnek, a másik egy másik barátnőmnek, akinek sajnos azóta sem tudtam odaadni. Pedig nagyon jópofa, mert egy pár violinkulcs gyöngyökkel! Persze most nem találom, hogy felrakjam!
Hogy ez hogy jön ide? Hát, a fülönfüggők miatt. A nemezzel való ismerkedésem első darabja ez a fülbevaló.
Egy barátnőm (http://veranasfa.blogspot.com/) gyönyörű ékszereket készít drótból és gyöngyből, amiből nekem is van egy szép darab. Gondoltam, ha már gyúrtam egy nemezgolyót, akkor kéne belőle készíteni valamit, mondjuk egy fülbevalót. Így a drótozással készült ékszerek világában is kipróbáltam magam - no, nem jutottam messze! Ebből a típusból készült még egy pár (egy lila, amit az egyik barátnőmnek adtam) és készült két "igazi" drótos. Az egyik a sógornőmnek, a másik egy másik barátnőmnek, akinek sajnos azóta sem tudtam odaadni. Pedig nagyon jópofa, mert egy pár violinkulcs gyöngyökkel! Persze most nem találom, hogy felrakjam!
Újrahasznosított ingek
Ezeket az ingeket az egyik sógorom ki akarta dobni. Nekem annyira megtetszett az anyag, hogy inkább elkértem tőle. Ezek készültek belőle, a legoptimálisabban felhasználva minden részét.
A fölső képen az ablakba készített huzatfogóim látszanak, míg alul a maradékokból készített, kipárnázott fafogasok (a férjem szerint vállfák) vannak. Nagyon megszerettem ezeket a fogasokat, csak sajnos nem túl strapabírók, mert csak úgy rátekertem az anyagot, nem varrtam. Emiatt inkább csak díszként szolgálnak. Helyet ugyan még nem találtam nekik, de ez már csak részlet kérdés! :)
A fölső képen az ablakba készített huzatfogóim látszanak, míg alul a maradékokból készített, kipárnázott fafogasok (a férjem szerint vállfák) vannak. Nagyon megszerettem ezeket a fogasokat, csak sajnos nem túl strapabírók, mert csak úgy rátekertem az anyagot, nem varrtam. Emiatt inkább csak díszként szolgálnak. Helyet ugyan még nem találtam nekik, de ez már csak részlet kérdés! :)
Karácsonyi díszítés
Tavaly karácsonykor készítettem ezeket a díszeket. Idén már nem volt időm bővíteni a készletet, de majd jövőre! A koncepció a fehér-arany összeállításon alapult, ill. az angyalos díszeken. Készítettem papírból, filcből angyalokat, de mivel ez kevésnek bizonyult, arany és fehér szalagokból masnikat is készítettem. Ezen kívül a hobbi boltból vettem papírlabdácskákat és arany színű lakkfilccel rajzoltam rá díszeket. (Mivel ezeken van egy lyuk fölül, csak egy szalagot kell a csomójánál beledugni és kész a dísz.)
A lakás többi részébe is ki kellett találni valami dekorációt, hogy szépen feldíszítve várjuk az ünnepet. A lépcsőfeljáróhoz egyszer a gyerekek által szedett gesztenyét függesztettem föl. Annyira megtetszettek a csüngők, hogy mostmár minden évszakban az annak megfelelőt rakujuk fel (télen ezeket az angyalokat, ősszel leveleket és gesztenyét, tavasszal katicákat és virágokat - ez megmarad nyárra is).
A lakás többi részébe is ki kellett találni valami dekorációt, hogy szépen feldíszítve várjuk az ünnepet. A lépcsőfeljáróhoz egyszer a gyerekek által szedett gesztenyét függesztettem föl. Annyira megtetszettek a csüngők, hogy mostmár minden évszakban az annak megfelelőt rakujuk fel (télen ezeket az angyalokat, ősszel leveleket és gesztenyét, tavasszal katicákat és virágokat - ez megmarad nyárra is).
2010. december 27., hétfő
Mamuszok
A horgolás a legbátorítóbb kézimunka fajta! Bármibe is fogtam eddig, a horgolás volt az, amely a legrövidebb idő alatt a legnagyobb sikerrel járt.
Láttam egy oldalt, ahol le volt írva, hogy hogyan kell felnőtt mamuszt horgolni. Ezek alapján - némi változtatással - készítettem a gyerekeimnek egyet-egyet. Nagyon szeretik! Csak annyi a baj vele, hogy a laminált padlón nagyon csúszik. Márpedig egy nagy kergetőzésnél nagy eséseket eredményez egy ilyen apróság!
Láttam egy oldalt, ahol le volt írva, hogy hogyan kell felnőtt mamuszt horgolni. Ezek alapján - némi változtatással - készítettem a gyerekeimnek egyet-egyet. Nagyon szeretik! Csak annyi a baj vele, hogy a laminált padlón nagyon csúszik. Márpedig egy nagy kergetőzésnél nagy eséseket eredményez egy ilyen apróság!
Adventi koszorú
Idén az adventi koszorúra nem jutott túl sok időm, ezért egy szalma koszorú alapra borostyánleveleket rögzítettem. (Egy régebbi Praktikában láttam egy nagyon szépet, és minden évben megpróbálom elkészíteni. Idén jutottam legtovább benne!) A négy gyertya helyére négy arany díszítésű szalag került és a koszorú mellé tettem négy mécsest. Nagyon hangulatos lett!
A képen a karácsonyra kapott lattés pohár is rajta van, mert végre ilyen gusztusos formában készülhet el a reggeli napindító "feketeleves".
2010. december 23., csütörtök
Teatartó keresztszemes díszítéssel
Sógornőmnek készítettem ezt a teatartót nászajándékba. Csak két évvel később kapták meg, mert rengeteg volt vele a munka. Az elején azt gondoltam, hogy majd magamnak is készítek egyet, de a végére csak hálát adtam, hogy elkészült! Az eredetiét a keresztszemes magazinból lestem meg, kicsit változtattam egy-két dolgon a saját ízlésem szerint.
Az eredmény: amikor átadtam, a sógorom fölállt a helyéről, hogy megnézze! Tüzetes vizsgálat után annyit kérdezett: "Ugye ezzel sok munka volt?" Nos, ezt dicséretnek vettem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








